18. fejezet I. rész

Bár Leo úgy érezte, csak alig pár percet aludt, amikor Piper felrázta álmából, már lemenőben volt a Nap.
 - Megérkeztünk. - Mondta a lány. Leo kidörzsölte az álmot a szméből. Alattuk egy város állt egy sziklaszirten, mely alatt egy folyó csobogott. Bár a földeket a város körül hó fedte, az épületek melegen és hívogatóan csillámlot a lemenő Nap fényében. A házak szorosan egymás mellett álltak. A várost egy középkorinak tűnő kőfal maradványai szelték ketté, ami valószínűleg a legősibb dolog, amit Leo valaha látott. Középen egy igazi kastély terpeszkedett - Leo legalábbis úgy gondolta - vörös téglából épített falakkal, és egy négyszögletes, égbe szökő toronnyal, zöld cserepes tetővel.
 - Remélem ez Quebec, és nem a Mikulás műhelye. - Mondta Leo.
 - Igen, ez Quebec városa. - Erősítette meg Piper. - Észak Amerika egyik legidősebb városa. Valamikor az 1600-as években építették, nem? - Leo felvonta a szemöldökét.
 - Apukádnak erről is van egy filmje? - Piper grimaszolt, amihez Leo hozzá volt szokva, azonban lenyűgöző smink miatt ez elég viccesre sikeredett.
 - Tudod, szoktam olvasni is néha. Csak azért mert Aphrodité fogadott el, az nem jelenti azt, hogy üresfejűvé váltam!
 - Tüzes! - Kiáltott fel Leo. - Tehát ha olyan sok mindent tudsz, akkor mi ez a kastély itt?
 - Egy hotel, gondolom.
 - Biztos, hogy nem. - Nevetett Leo. Azonban ahogy közelebb értek, Leo rájött, hogy mégis Piper-nek van igaza. Az óriási bejárat mellett ajtónállók időztek, inasok és portások pedig csomagokat cipelve rohangáltak. Fényes, fekete luxusautók sorakoztak a járda mellett. Elegáns téli kabátokban és öltönyökben levő emberek siettek be az épületbe a hideg elől menekülve.
 - Az Északi Szél egy hotelben lakik? - Kérdezte Leo - Az nem lehet...
 - Fejeket fel, srácok! - Vágott Leo szavába Jason. - Azt hiszem, társaságunk van! - Leo felnézett, és azonnal meglátta, mit értett Jason "társaság" alatt. A torony tetejéről két szárnyas figura ereszkedett le - bosszús angyalok, utálatos kinézetű kardokkal. Festus-nak egyálktalán nem tetszettek az angyalsrácok. A sárkány megállt ereszkedés közben, verdeső szárnyakkal, karmait kimeresztve, és torokhangon morogni kezdett, amiből Leo arra következtetett, hogy tüzet fog fújni...
 - Nyugodj meg, Festus. - Motyogta Leo. Érdekes módon valami azt súgja, hogy ezek az angyalok nem vennék békés szándékunk jelének, ha élő fáklyákká változnának.
 - Nem tetszik ez nekem. - Jegyezte meg Jason. - Olyanok, mint a viharszellemek. Leo először úgy gondolta, Jasonnek van igaza, azonban amint közelebb értek, látszott az angyalokon, hogy sokkal szilárdabbak, mint a venti. Teljesen normális tiniknek tűnnek leszámítva a hófehér hajukat és a tollas lila szárnyaikat. Bronz kardjaik olyan egyenetlenek, mint ha jégcsapok lennének. Az arcaik annyira hasonlítanak, hogy akár testvérek is lehetnének, de az biztos, hogy nem ikrek.